Napi szútra: Temetési szertartások Indiában

Temetési szertartások

Attól függően, hogy India mely részén járunk, a temetési szertartásoknak sok más változata van. A vallásos emberek haláluk közeledtével egy szent helyre mennek, hogy utolsó napjaikat ott, Vrindávanban, Dzsagganátha Puriban, Dvárakában vagy Varaniszban töltsék. Amikor valaki meghal, a testét először megfürdetik a Gangesz vagy valamely szent folyó vizében, s a férfiakat fehér, a nőket pedig vörös ruhába tekerik. Ezután egy fából készült hordágyon elviszik a hamvasztómezőre. Ezalatt mindenki a „Hare Krisna mahamantrát” (a felszabadulás és az istenszeretet magasztos imáját), vagy a „Ram Nap Satya Hai” (ráma neve az örök igazság) mantrát énekli. Ha az eltávozott személy egy király vagy szádhu volt, akkor őket ülő helyzetben viszik a krematóriumhoz.

A legközelebbi rokon, általában a legidősebb fiú az, aki meggyújtja a halotti máglyát, s akit az eltávozott hivatalos örökösének tekintenek. A bráhmana papok védikus mantrákat énekelnek, miközben a máglya ég. A halott hamvait egy szent folyóba, a Gangeszbe vagy a Jamunába szórják. Az is előfordul, hogy elviszik Haridvárba a Gangesz forrásához, és ott helyezik a folyó hullámaiba. A halott társadalmi helyzetétől függően a gyászidő más-más hosszúságú, de általában tizennégy napig tart. Ezenkívül azonban évente újra és újra a sráddha ceremóniával emlékeznek meg az ősökről, felajánlásokat téve nekik. 

Forrás: Dr. Tóth-Soma László: Egyszerűen és érthetően a hinduizmusról