Napi szútra: Maha Mantra - a lelki megvalósítás leghatékonyabb módja

Napi szútra: Maha Mantra - a lelki megvalósítás leghatékonyabb módja

A “Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna Krisna, Hare Hare, Hare Ráma, Hare Ráma, Ráma Ráma,

Hare Hare” transzcendentális hangvibráció éneklése a mindannyiunkban szunnyadó Krisna-

tudat felélesztésének legnagyszerűbb módszere. Élő lelkek lévén, eredetileg mindannyian

Krisnaa-tudatos lények vagyunk, de mivel időtlen idők óta kapcsolatban állunk az anyaggal, a

tudatunkat beszennyezte az anyagi légkör. Az anyagi légkört, melyben jelenleg is élünk,

máyának, azaz illúziónak nevezik. A máyá azt jelenti: “az, ami nem létezik”. Mi ez az illúzió?

Az, hogy mindnyájan uralkodni próbálunk az anyagi természet fölött, de közben, szigorú

törvényei révén, éppen ő az, aki a markában tart bennünket. Amikor a szolga természetellenes

módon megpróbálja utánozni mindenható mesterét, azt illúziónak hívják. Torz

életfelfogásunk hatására mindannyian megpróbáljuk kiaknázni az anyagi természet forrásait,

valójában azonban csak egyre jobban belebonyolódunk összetett mechanizmusaiba. Ezért van

az, hogy—habár keményen küzdünk azért, hogy leigázzuk a természetet—egyre nagyobb

függőségbe kerülünk tőle. Ennek az anyagi természet ellen folytatott illuzórikus küzdelemnek

egy szempillantás alatt véget vethetünk, ha újra felébresztjük magunkban a Krisna-tudatot.

A Krisna-tudat nem egy mesterséges teher, amit kívülről kellene az elmére erőltetni—

az élőlény eredeti energiája ez. Amikor a transzcendentális hangvibrációra figyelünk, e tudat

ismét feléled bennünk. A hiteles tekintélyek is ezt a folyamatot javasolják az ebben a

korszakban élő emberek számára. Ha kipróbáljuk, magunk is megtapasztalhatjuk, hogy e

maha-mantra, azaz “A Felszabadulás Nagy Éneke” folyamatos ismétlésekor

transzcendentális—a lelki világból származó—eksztázist fogunk érezni. S ha az ember ezt

ténylegesen, lelki szinten is megérti—azaz felülemelkedik az érzékek, az elme és az értelem

rétegein -, akkor eléri a transzcendentális szintet. A “Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna Krisna,

Hare Hare, Hare Ráma, Hare Ráma, Ráma Ráma, Hare Hare” éneklése közvetlenül a lelki

síkon történik, ezért ez a hangvibráció felette áll minden alsóbb tudatszintnek—vagyis az

érzéki, a mentális és az értelmi tudatszintnek. E mahá-mantra énekléséhez nem szükséges

tehát, hogy értsük a mantra nyelvét, vagy hogy spekuláció útján bármiféle vélt értelmet

tulajdonítsunk neki. Automatikusan, közvetlenül árad a lelki szintről, ezért bárki, mindenféle

előzetes képzettség nélkül bekapcsolódhat az éneklésébe, és eksztázisban táncolhat.

Erre gyakorlati példák is vannak. Még egy gyermek, sőt, egy kutya is részt vehet a

mantra éneklésében. Ha valaki túlságosan belebonyolódott az anyagi létbe, természetesen egy

kicsit hosszabb időbe telik, amíg eljut a megfelelő szintre, de még egy megrögzött materialista

is nagyon gyorsan felemelkedhet a lelki síkra. A hallgatóságra annak van a legnagyobb

hatása, amikor a mantrát az Úr tiszta bhaktája énekli szeretettel, ezért—a minél gyorsabb

eredmény elérése érdekében—az éneklést az Úr tiszta bhaktájának ajkairól kell hallgatni. A

nem-bhakták éneklésének hallgatását, amennyire lehetséges, kerüljük el. Ha a tejet kígyó ajka

érinti, méreggé válik.

A Hare szó az Úr energiáját, a Krisna és a Ráma szavak pedig magát az Urat szólítják

meg. A Krisna és a Ráma egyaránt azt jelenti, hogy a “legfelsőbb gyönyör”, a Hare pedig az

Úr legfelsőbb gyönyörenergiájának a neve, ami megszólító esetben Hare-ra változik. Az Úr

legfelsőbb gyönyörenergiája segít bennünket abban, hogy elérhessük az Urat.

Az anyagi energia, amit máyának hívnak, szintén az Úr számtalan energiáinak egyike,

s mi, élőlények is az Úr energiája—mégpedig a határenergiája—vagyunk. Az élőlények,

helyzetüket tekintve, magasabb rendűek az anyagi energiánál. Amikor a magasabb rendű

energia kapcsolatba kerül az alacsonyabb rendű energiával, egy természetellenes állapot

(összeegyeztethetetlenség) alakul ki; amikor azonban a felsőbbrendű határenergia a

felsőbbrendű energiával lép kapcsolatba, amit Harának hívnak, az élőlény eredeti, örömteli

állapotába kerül.

Ez a három szó, azaz a Hare, a Krisna és a Ráma a maha-mantra három

transzcendentális magja. A japázás egy lelki segélykiáltás az Úr és belső energiája, Hará felé,

s arra kéri Őket, hogy nyújtsanak védelmet a feltételekhez kötött léleknek. Ez az éneklés tehát

pontosan olyan, mint az a természetből fakadó helyzet, amikor a gyermek sír az anyja után.

Hará anya segít a bhaktának, hogy elnyerhesse a legfelsőbb atya, Hari, azaz Krisna kegyét, az

Úr pedig felfedi magát az előtt a híve előtt, aki őszintén énekli ezt a mantrát.

A lelki megvalósításnak tehát semmilyen más módja nem olyan hatékony ebben a

korszakban, mint a mahá-mantra, azaz a “Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna Krisna, Hare Hare,

Hare Ráma, Hare Ráma, Ráma Ráma, Hare Hare” éneklése.

(Vaisnava énekeskönyv, Sríla Prabhupada magyarázata)