Napi szútra: Indiai hangszerek

Indiai hangszerek

A sankát vagy kagylókürtöt a templomi imádatban használják, s akkor fújják meg, amikor a templom oltárának ajtaját kinyitják. A népzenében is gyakran szerepet kap.

A szitár a gitárhoz hasonló húros hangszer. Hosszú nyaka van, s az alsó része gömbölyű. manapság nagyon népszerű hangszer, de a XVIII. század előtt a klasszikus zenében nem használták.

A tabla két darabból álló összetett dob. Az egyiket tablának, a másikat pedig daggának nevezik. A tabla fémből készült, s a teteje szélesebb, mint a daggájé, amely viszont fából van. A tabla hangolható, a dagga viszont nem. A dobok ütőfelületét csak bőrszíjak tartják, amelyeket meg lehet feszíteni a dob teste és a bőrszíjak közötti fadarabok mozgatásával.

A harmónium kicsi, fából készült hangszer, amelyben különböző hangfekvésű sípok keltik a hangzást. Van egy fújtatója és egy légkamrája, amelyek segítségével a sípokat egyenletesen lehet megszólaltatni. A klasszikus indiai zenében nem használják.

A tambura húros hangszer, amely a szitárhoz hasonlít. Négy vagy hat húrja van, s nagyon szép búgó hangvibrációt kelt, amellyel háttérzenét szolgáltat más hangszereknek, illetve az énekeseknek. Alsó, kerek része általában kiszárított tökből vagy fából van.

A dholak két ütőfelülettel rendelkező dob, amely egész Indiában elterjedt. A dobos vagy az ölében tartja, vagy pedig a nyakába akasztva tartja, miközben játszik.

A mridanga a dholakhoz hasonló, és az odaadó vallási zenében használják. A kírtana (közös éneklés) során használják.

A karatalok kis kézi cintányérok, amelyeket szintén az odaadó zenében használnak leginkább.

sarangi vonóshangszer, amelyet mind a klasszikus, mind pedig a népzenében nagy előszeretettel használnak. A viszonylak széles törzzsel rendelkező, körülbelül hatvan centiméter magas hangszernek négy fő húrja van.

Forrás: Tóth-Soma László – Egyszerűen és érthetően a Hinduizmusról